A 45+ generáció megrekedtsége nem egyéni kudarc – hanem a munkaerőpiac legnagyobb vakfoltja
Van egy hatalmas kollektív illúziónk a modern munkaerőpiacon.
Sokszor úgy viselkedünk, mintha a negyvenes éveink végén, az ötvenes éveink elején már a karrier „levezető szakasza” kezdődne. Mintha a szakmai csúcspont után már csak egy csendes, fokozatos visszavonulás vezetne a nyugdíjig.
A valóság azonban egészen más.
A cikk szerzője: Pethő Anita
nemzetközileg minősített ICF ACC business coach, karrier coach és tréner.
Hiszem, hogy minden változás egy döntéssel kezdődik – és egy támogató közegben könnyebb tisztán látni, merre tovább.
Európa öregszik – és ezzel a munkaerőpiac is átalakul
Európa ma a világ leggyorsabban öregedő kontinense. A medián életkor már meghaladja a 44 évet, vagyis társadalmunk és munkavállalóink fele már most az életközép környékén vagy azon túl jár. Ráadásul a hosszú élet, vagyis a longevity forradalma alapjaiban alakítja át a jövőt. Az 50 év feletti generáció előtt még akár 25–30 aktív vagy félaktív év állhat. Ők nem tűnnek el a munkaerőpiacról.
Éppen ellenkezőleg: ők jelentik annak egyik legfontosabb tartóoszlopát.
A láthatatlan generáció
Miközben a demográfiai folyamatok miatt az 50+ korosztály nélkül a munkaerőpiac működése már rövid távon is veszélybe kerülne, sok szervezet még mindig láthatatlan forgatókönyveket ír köréjük. A tapasztalat gyakran nem versenyelőnyként, hanem korlátként jelenik meg.
A korosztály tagjai ritkábban kapnak fejlesztési lehetőséget, kevesebb új karrierutat kínálnak számukra, és sokan fokozatosan végrehajtói szerepekbe merevednek bele. A háttérbe szorulás érzése pedig nem csupán egyéni élmény, hanem tömeges tapasztalat.
Pedig éppen ők azok, akik felbecsülhetetlen szervezeti tudást, kapcsolati tőkét, kríziskezelési tapasztalatot és stabilitást hordoznak.
A szendvicsgeneráció láthatatlan terhei
A munkahelyi kihívások mellett egy másik, sokszor észrevétlen nyomás is nehezedik erre a korosztályra. A mai 45–60 évesek jelentős része az úgynevezett szendvicsgeneráció tagja. Ők azok, akik egyszerre támogatják a még önállósodó gyermekeiket és gondoskodnak idősödő szüleikről. Miközben teljes munkaidőben próbálnak helytállni és magas teljesítményt nyújtani, otthon egy második, sokszor láthatatlan műszak vár rájuk. Ez a folyamatos érzelmi, fizikai és mentális terhelés hosszú távon kiégéshez, motivációvesztéshez és elakadásokhoz vezethet. A megrekedtség tehát gyakran nem egyéni probléma vagy ambícióhiány. Sokkal inkább egy összetett társadalmi és szervezeti jelenség.
A vállalatok jövője múlik rajta
A munkaerőpiac, a gazdaság és a társadalom egyszerűen nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy figyelmen kívül hagyja ennek a jelentős generációnak az igényeit és belső kihívásait. Azok a szervezetek, amelyek továbbra sem foglalkoznak tudatosan az 50+ munkavállalók megtartásával, fejlesztésével és motivációjával, saját hosszú távú versenyképességüket veszélyeztetik. A fenntarthatóság és a szervezeti megtartó erő ugyanis nem kizárólag a fiatal tehetségek megszerzésén múlik. Sokkal inkább azon, hogyan bánunk azokkal, akik a legtöbb tapasztalattal rendelkeznek, és akik előtt még hosszú aktív életpálya áll.
A hosszú élet forradalma már elkezdődött
Nem az a kérdés, hogy foglalkozunk-e az 50+ generációval.
Az igazi kérdés az, hogy milyen gyorsan vagyunk képesek felismerni saját szervezeti vakfoltjainkat. A hosszú élet forradalma már zajlik. A jövő sikeres szervezetei azok lesznek, amelyek képesek méltóságot, láthatóságot, fejlődési lehetőséget és új szerepeket kínálni ennek a generációnak. Mert nem csupán emberekről van szó. Hanem a szervezetek jövőjéről.
Hogyan készül fel az Ön szervezete a hosszú élet korszakára?
